A világ egyik legnehezebb dolga beilleszkedni egy új környezetbe főleg akkor ha te vagy az egyetlen "újjonc" méghozzá egy teljesen más kontinensen ismeretlen emberek közt,Ausztráliában. Dena pontosan tudja milyen érzés ez,mert saját bőrén tapasztalta mikor egy napon megérkezett a levél ,hogy bejutott a SYDNEYI TÁNCMŰVÉSZETI FŐISKOLÁRA.Ez a levél egy nagy döntés meghozására kényszerítette,arra ,hogy eldöntse elutazik a világ másik felére Sydneybe álma megvalósításáért vagy marad Spanyolországban és az álma továbbra is csak álom marad.Késő este szállt fel a gépe Barcelonából. A felszállás után még egy utolsó pillantást vetett szülőhazájára majd az izgatottságtól kimerülten mély álomba zuhant.
Álmát a stewardess hangja szakította meg aki megkérte csatolja be biztonsági övét,mert megkezdték a leszállást Sydneyben. Dena ekkor eszmélt rá arra,hogy az egész utat átaludta.Gyorsan az ablak felé fordította
tekintetét és abban a pillanatban a csodálat ült ki arcára, nagy barna szemei elkerekedtek ahogy megpillantotta a hajnal fényében úszó Sydneyt.
Pár perc múlva már le is szállt a gép.Nem kellett sokat keresgélnie a repülőtéren a ráváró Miss Piercere aki az akadémia igazgatónője. Szívélyesen üdvözölte Denát majd az autója felé indultak.Denának tátva maradt a szája mikor meglatta Miss Pierce autóját ami egy hófehér Mustang volt.
-WOW!-szaladt ki Dena száján,de csak akkor vette észre,hogy hagosan mondta ki mikor az igazgatónő kérdően nézett rá.
-Elnézést kérek csak hát ez az autó gyönyörű szép.
-Köszönöm.-nyugtázta egy bólintás kíséretében Miss Pierce és látszott a büszkeség az arcán.
(DENA)
Gyorsan beszálltunk az autóba és elindultunk.Egész úton az igazgatónő kérdéseire válaszolgattam miközben élveztem,hogy egy ilyen gyönyörű autóval utazom egy ilyen csodaszép városban,mint Sydney.
Az egész napomat Miss Pierceel töltöttem.Papírmunka,megmutatta hol fogok lakni,megkaptam az órarendem,körbevezetett az akadémián szóval ilyesmik.Este beszéltem skypeon anyuékkal majd hullafáradtan dőltem végig az ágyamon és azon gondolkodtam vajon milyen lesz holnap az első tanítási nap.
Az ébresztőóra hangjára nyitottam ki a szemem ami kereken 6:00-át mutatott.Feltápászkodtam az ágyamból és elkezdtem készülődni miközben még mindig azon agyaltam vajon milyen lesz az első nap.
Elkészültem és elindultam.A tanulók lakhelyét egy 5 perces sétaút választotta el az akadémiától.Útközben a zenelejátszómmal babráltam és nem nagyon néztem előre.Hiba volt,mert egyerre csak egy izmos mellkasnak ütköztem és egy pillanat múlva a járdán feküdtam és fölöttem egy izmos test feszült amellyet két erős kar tartott meg,hogy ne essen rám.Egy pillanatra ledermedtem,de utána gyorsan kiszabadítottam magam és fölálltam.Egy röpke perc alatt szó nélkül sarkon fordultam és elindultam volna ,de két erős kezet éreztem a derekam köré fonódni amelyek visszafordítottak az izmos test tulajdonosa felé.
-Mégis mit gondolsz hová mész???-szólt rám kissé ingerülten.
-Engedj el!-kiabáltam én is ingerülten.
-Hűű milyen kis harcias valaki.-mondta egy vigyor kíséretében.-Mellesleg nem tanítottak meg rá,hogy a fiúkat inkább hívd föl magadhoz ne az utcán rántsd le őket a járdára??-kérdezte és a környék csendjébe belehasított a nevetése.-Férre ne ért semmi kifogásom ellene,de.....-magyarázott.
-Hogy te mekkora egy bunkó vagy-szakítottam félbe.
-Még te beszélsz-nevetett gúnyosan.-Aki elnézést sem tud kérni??
-Mégis miért kellene elnézést kérnem??Te is ugyanolyan hibás voltál,mint én,mert ha te legalább az utat figyeled nem történik meg mindez.-magyaráztam kissé ingerülten.-Én személy szerint ha látom hogy valaki nagyon elvan foglalva és nem az utat figyeli inkább kikerülöm ezzel kiküszöbölve az ilyen helyzeteket.
- Ó,hogy egyesek mennyire előrelátóak-gúnyolódott.
-Én ezt nem hallgatom tovább-kikerültem és elindultam gyors léptekkel az akadémia felé.
Hirtelen pár gyors lépést hallottam aztán egy pár nedves ajkat éreztem a nyakamon.
Ekkor már nagyon fölment a pumpa bennem,megfordultam és teljes erőmből képen töröltem.
-Mi a jó fenét képzelsz te magadról ???-ordítottam.
-Szeretem az ilyen kemény és harcias nőket.-mondta egy kaján vigyor kíséretében.
-Te vagy a világ legnagyobb bunkója nem is értem,hogy lehet valaki ennyire bunkó.-őrjöngtem és amilyen gyorsan csak tudtam elindultam.Az órámra pillantva láttam hogy éppen csak beérek az akadémiára.Ez egyszerűen csodálatos első benyomás lesz.Hurrá.Gondolataimból egy hang hozott vissza a jelenbe.
-Még találkozunk gyönyörűm.- vigyorgott. Azzal fölrakta kapucniját és elindult.
Amíg a suliig értem próbáltam nyugtatni magam kevés sikerrel,de mikor odaértem minden más megszűnt körülöttem csak a hatalmas épületet láttam és a sok diákot.Itt vagyok az álmom beteljesülésének küszöbén és ezt egy bunkó sem ronthatja el. :)
Alapjában véve jó napom volt az órák nagyon tetszettek annyira örülök,hogy itt lehetek nagyon király és dicséretet is kaptam ma az egyik tanáromtól a hajlékonyságom miatt.
Első napnak nem is olyan rossz.Na igen,de nem tudom,hogy jutok el a tanuló szállásra anélkül,hogy ne ázzak el teljesen,mert az eső nagyon rákezdett.
Mindegy amíg várom,hogy szűnjön addig hallgatok egy kis zenét.A zenelejátszómmal a kezemben visszagondoltam a reggeli eseményre.Elgondolkodtam: mennyire jól nézett ki az a fiú izmos volt és jóképű és....egy nagy bunkó zökkentettem át magam a valóságba.Idegesen elhessegettem a gondolatokat bedugtam a fülhallgatót és az ablaknak dőlve és azon kitekintve hallgattam Bruno Mars - It Will Rain című számát.
Azt hiszem a fáradság kissé kiütött ,mert arra ébredtem hogy pont a fülemnél az ablaknak ütődik egy kis kavics.Morcosan kinyitottam a szemem láttam,hogy még mindig esik.Letörültem a párát,hogy kilássak.Én aztán jól elaludtam már égtek az utcai lámpák.Szememmel a kavicsdobálót kerestem amikor megpillantottam egy sötét alakot az akadémia előtt.Fölkaptam a táskám,lesiettem a lépcsőn,kilöktem az ajtót és a zuhogó esőben célba vettem az alakot ,gyors léptekkel közelítve felé némi félelemmel,de annál nagyobb elszántsággal közelítettem felé.Mikor közel értem így szóltam.......
