Dena...

 -Jai ez a ruha valami gyönyörű ki nem néztem volna belőled ilyen ízlést.-magyaráztam a telefonba.
Egy sejtelmes nevetést követően válaszolt.
 -Figyelembe vettem,hogy nem kettesben leszünk azért választottam ezt.Nem hagyom hogy más is csorgassa a nyálát arra ami az enyém.-jelentette ki.
 -Jai-szaladt a szemöldököm majdnem a homlokom tetejéig.- Nem vagyok a tied rémlik még?-kérdeztem ironikusan.
 -Még nem szépségem még nem.De nagyon jól haladok.-nevetett.
 -Nos álmodozni lehet Jai.-mondtam nyugodt hangon.-Jó éjt.-és letettem még mielőtt válaszolt volna majd Kathez fordultam:
 -Kiismerhetetlen a bátyád.-mosolyogtam a fejemet ingatva.
Kat csak mosolygott majd megszólalt:
 -Tisztában van vele milyen gyönyörű vagy ezért választott ilyet hogy más csak sejtse ami esetleg neki egy napon nem csak fantázia lesz.-mosolygott sejtelmesen.
 -Ha már itt tartunk-kezdtem bele-nem értem Jait.Lányok tömege sóvárog utána Ő meg nem hogy választana  közülük egyet hanem velem foglalkozik.
 -Nos Dena elárulok valamit a bátyámnak egyetlen barátnője volt még régen azóta ami volt nem tartott tovább egy éjszakánál esetleg kettőnél.
 -De ez akkor is fura.Ma is mikor megcsókolt...
 -Várjunk csak csók?Ezt valahogy elfelejtetted említeni?-vonta fel a szemöldökét.
 -Nem felejtettem el csak...
 -Csak?-sürgetett.
 -Mi van ha csak azért csinálja,hogy én is bekerüljek a gyűjteménybe?Különben is én nem ezért jöttem ide.-mondtam.
Kat átült mellém átölelt és pár pillanat múlva megszólalt:
 -Itt szó sincs ilyenről.Már rég nem foglalkozna veled ha nem lennél fontos.-mondta halkan.-Csak nem könnyű eset főleg érzelmek terén.-fejezte be.
 -Nos egyelőre ezen nem agyalok épp elég most  a verseny ami majdnem a nyakunkon van.-sóhajtottam fáradtan.
 -Igaz. Koncentrálj most arra,Jaiel meg alakul ahogy alakulnia kell.-fejezte be.
Hmm.Igaza van Katnek most a legfontosabb a verseny,ott kell megmutatnom mit tudok ,ott kell bizonyítanom,hogy van helyem itt.
A hét további napjai gyorsan és fárasztóan teltek,mire észbe kaptam eltelt a hét és egy este Kat azzal fogadott hogy csomagoljak,mert reggel indulunk a szüleikhez Jaiel.Az igazság az hogy hulla fáradtan semmi kedvem nem volt de muszáj meglegyen most a pakolás mert magamat ismerve reggel még ennyi erőm sem lesz hozzá.
Pakolás közben Kat megállás nélkül beszélt:
 -Olyan izgatott vagyok már úgy várom,hogy megismerd a szüleinket.Anya azt a vendég szobát készíti elő neked amelyik az én szobám mellett lesz úgyhogy ott is egymás mellett leszünk.
Pakolás közben a gondolataim más fele jártak:Egy egész hétvége Jaiel egy helyen ébresztett némi aggodalmat bennem.Mikor csönd lett hirtelen fölfigyeltem.Kat nézett rám valamiféle válaszra várva.
 -Bocs ne haragudj nem figyeltem.-szabadkoztam.
 -Azt észre vettem.Mire gondoltál?-érdeklődött.
 -Az előttünk álló hétvégére.-mondtam némi aggodalommal.
 -Nyugi minden király lesz.Ez a buli minden évben jó szokott lenni és ráadásul lesz egy laza hétvégénk végre.-az utolsó szónak megadva a drámaiságát.
 -Ha te mondod.Na de mit is mondtál az előbb?-érdeklődtem.
 -Á csak annyit,hogy várom hogy megismerd a szüleinket és hogy a mellettem lévő szobában fogsz lenni.-fogta rövidre.
Bólintottam egy mosoly kíséretében majd visszatértem a pakoláshoz hogy befejezzem.A táskába kerülő utolsó darab a ruha amit Jaitől kaptam és kész befejeztem a pakolást jöhet a pihenés ami nem lesz hosszú,mert röpke öt óránk van amíg Jai értünk nem jön.
Kattal mindketten végignyúltunk az ágyunkon jó éjt kívántunk egymásnak és rögtön el is aludtunk.
Pár órával később valami borzasztó volt az ébresztő hangja de nem volt mese föl kellett kelnünk.
Kat a szüleivel beszélt telefonon míg én fél álomban fogat mostam a fürdőben.Nagy nehézségek árán elkészültünk és lecuccoltunk a kapu elé ahol Jai már várt ránk.
  -Na végre itt vagytok-mondta túl játszva a szerepét.
  -Neked is jó reggelt-mondtam reggeli "lelkesedéssel".
Erre válasz nem érkezett csak közelebb lépve megragadta a táskákat és bepakolta a mellesleg eszméletlen autó csomagtartójába majd intve hogy szálljunk be bedobta magát a vezető ülésre.
Beszálltunk és az autó csöndesen elindult a tanulószállás elől.Az ablakon kibámulva azon gondolkodtam hogz még nem is voltam a városon kívül mióta itt vagyok.
  -Milyen hosszú az út?-törtem meg a csendet.
Jai a visszapillantóba nézve válaszolt:
  -Két óra.-válaszolta.
  -Oké.Az elég is lesz.
  -Mire?-nézett ismét a visszapillantóba.
  -Alváspótlásra.-mondtam gondolkodás nélkül.
Értetlen fejét látva Kat besegített:
  -Órák után a pakolás elvitte az időt és borzasztó keveset aludtunk.-magyarázta a helyzetünket.
Erre szokásos mosolyát felöltve a visszapillantóban rám nézve megszólalt:
  -Minek annyi cucc?-érdeklődött.-Kölcsön adtam volna a sajátjaimból egy apróságért cserébe-vigyorgott kajánul.
  -Apróság?-vontam fel a szemöldököm.
  -Aha.Csak annyi hogy az én szobámban a jelenlétemben kell történnie az öltözködésnek.-fejtette ki bővebben.
  -És ez neked apróság?-emeltem meg a hangom.-Lehetetlen vagy.Inkább alszom.
És ezzel le is zárult a kis fura beszélgetésünk. Kattel még beszélgettünk mesélt az otthoni dolgokról amíg csak a szavai el nem halkultak és az üvegen keresztül bámult csodás táj el nem sötétült előttem.Elaludtam.
Nem tudom mennyit alhattam de egyszer csak arra ébredtem hogy valaki óvatosan érinti a vállam és a nevet mondogatja:
  -Dena...Hé ébresztő...

  

"Életem legtökéletesebb vihara"

  Sarkon fordultam,hogy szembekerüljek azzal aki megállásra kényszerített.Féltem a látványtól hisz nem nagyon van olyan ismerősöm itt Sydneyben aki ilyenkor még az utcán van, kivéve egyet.Ahogy megfordultam Jai alakja rajzolódott ki a lámpafényben előttem.Szürke kapucniját letolta a fejéről ahogy beszélni kezdett:
   -Nem akartalak megijeszteni szépségem.-és egy szokásos mosolyt villantott.
   -Nem ijedtem meg.- füllentettem.-Mit akarsz ilyen későn?-érdeklődtem.
   -Van egy meglepetésem a számodra.-mondta és még mindig a csuklómat tartva el indult.Én kirántottam a kezem a fogásából amit nem értett mert kérdően meredt rám.
   -Nyugi nem akarlak elrabolni-mondta nevetve.
   -Nem is attól tartok csak elég volt mára a meglepetéseidből.-mondtam neki csípősen.
   -Miről beszélsz?-kérdezte.
   -Jai ne csinálj úgy mintha nem tudnád.-forgattam a szemem.-A ruháról beszélek amit Kattel választottatok nekem.
   -Láttad?-érdeklődött.
   -Még nem de téged ismerve van elképzelésem.-magyaráztam.
 Jai erre vállat vont és újra a kezem után nyúlt volna de elkaptam.
   -Nem hallottad mit mondtam az előbb?-néztem rá értetlenül.
   -De hallottam.Azt mondtad nem láttad a ruhát tehát  nem is volt meglepetés szóval nincs kifogás.-magyarázta.
   -És ha még mindig nem akarok menni?-próbálkoztam.
   -Semmi gond-mosolygott sejtelmesen és mire észbe kaptam volna fölkapott a vállára és elindult.-Akkor viszlek.-mondta nevetve.
  Kapálózni kezdtem de nem sok esélyem volt a szabadulásra hisz fél kézzel is simán megtartott így másik keze a lábamat tudta fékezni és a kezemmel mért ütések nem hinném hogy sokat értek  izmos hátán.
   -Jai azonnal tegyél le.-kiabáltam.-Jai ez emberrablás.-próbálkoztam.
   -Nem.Ez egy meglepetés ahová muszáj erőszakkal vigyelek.
 Nemsokára újra a saját lábamon állhattam Jaiel szemben aki mint mindig most is élvezte a helyzetet.Körülnéztem és láttam hogy távolodtunk a tanuló szállástól, az ismerős környéktől.
   -Mit csinálunk itt?-kérdeztem.
   -Nem itt van a meglepetés.Innen indulunk vele.-mutatott a hátam mögé ahol egy nagyon szép motor állt.
  Jai elindult és fölszállt a motorra majd intet hogy tegyem ezt én is.
   -Most azt akarod hogy fölszálljak?-néztem rá kérdően.
   -Na ná.-mosolygott.
   -Kizárt dolog, sose ültem még motoron-tiltakoztam.
   -Ne félj szépségem én már igen-mosolygott-vigyázok rád.-komolyodott el.
  A kíváncsiságom rávett hogy fölszálljak Jai mögé a motorra.A válla fölött átnézve így szólt:
   -Alkalmad nyílik hogy ölelgess,de ne szoríts.-nevetett.
   -Nem vicces.Félek.-mondtam.
  Körülbelül  15 perc múlva Jai megállította motort.Miután leszálltunk csak annyit mondott:
   -Fordulj meg.
 Megfordultam és egy csodás kép terült elém.

   

   -Gyönyörű.-suttogtam.

   -Tetszik?-kérdezte Jai miután a hátam mögé állt és fejét a vállamra ejtette.

   -Nagyon.Miért hoztál ide?-fordultam felé.

   -Meg akartam mutatni ezt a helyet,hogyha egyedül akarsz lenni,gondolkodni legyen egy biztos pont.-magyarázta.

   -Köszönöm.Biztosan jól jön majd.-mosolyodtam el.-De lassan indulnunk kellene késő van.-pillantottam az órámra-És úgy tűnik esni is fog.-mondtam az égre mutatva. 

   -Oké-emelte le a fejét a vállamról.

 A mozdulata után sarkon fordultam,hogy a motor felé vegyem az irányt de megbotlottam.Már felkészültem a földre érkezésre amikor is egy erős kar vissza rántott.

 Szó nélkül álltunk egymással szemben amíg Jai nem kezdett közeledni.Túl közel kerültünk egymáshoz és ő élve a lehetőséggel még mielőtt megszólalhattam volna megcsókolt. 

 Erre mintha direkt így lett volna tervezve eleredt az eső szó szerint ömlött a felhőkből. A hideget érezve a bőrömön kinyitottam a szemem és eltoltam Jait.Nem kommentálva az előbbi eseményt a motor felé indultam ahová Ő is követet és gyorsan elindultunk.

 A szálláshoz érve gyorsan leugrottam a motorról és indultam volna be de a jómodor azt diktálta,hogy legalább kérdezzem meg:

   -Jai nem jössz be amíg elül a vihar?-kérdeztem.

 Ő csak megrázta a fejét és ennyit válaszolt: 

   -Ez életem legtökéletesebb vihara.-és azzal el is hajtott.

 Én gyorsan bementem vettem egy forró fürdőt és miután beavattam Katet a történtekbe eszembe jutott a másik meglepetés, a ruha.Gyorsan kibontottam a dobozt ami az ágyam mellett hevert,hogy végre meglássam mit választottak nekem.Ahogy kibontottam és megláttam a ruhát azonnal gondolkodás nélkül tárcsáztam Jait. Második csöngésre föl is vette:

   -Máris ennyire hiányzom?-szólt bele.

 Én figyelemre sem méltatva bele kezdtem:

   -Jai ez a ruha valami....

         

   

   

  

  

Tökéletesnek lenni!

  Másnap reggel Kat mozgolódására ébredtem föl akiről köztudott,hogy nem tud csöndesen közlekedni a szobában.Miután észrevette hogy én is ébren vagyok felhagyott akkori tevékenységével és az ágyamra huppant.
    -Figyi,arra gondoltam elkellene mennünk vásárolni, mert ma reggel tört rám a felismerés,hogy nincs egy normális ruhám amit fölvehetnék jövő hétvégén.-mondta el egy szuszra.
    -Nekem nem fog menni egész héten próbálok Timmel.-mondtam álmosan.
    -Ajj ne már kérj tőle pár szabad órát.-nyafogott Kat.
    -És mégis mit mondjak neki?Hogy egy összeesküvés áldozataként estélyre kell mennem ezért kellene egy ruha ebből pedig az következik hogy kellene egy kis szabad idő.Vagyis mínusz egy próba.Kimondva elég hülyén hangzik nem ?Plusz Miss Pierce sem örülne az ötletnek.-néztem Katre.
    -Jó akkor megyek egyedül, de egy feltétellel.Abban a ruhában jössz amit én választok neked.-mosolygott rám.
    -Rendben.-adtam meg magam és fölkeltem hisz nemsokára indulnunk kell és még a készülődéssel sehol se vagyok szóval ez a reggel is egy rohanással indult.
 Az órák mondhatni jól teltek,de amíg más a délutáni programot tervezgette addig én a táskám fölkapva indultam a próbaterembe ahol Tim már várt rám.
    -Hello Dena hogy érzed magad?-érdeklődött mosolyogva.
    -Szia.Jól köszi és te?-kérdeztem vissza.

    -Kösz én is jól.Kezdhetjük?-nézett kérdően rám.
    -Persze én kész vagyok.-válaszoltam rögtön.
    -Nos még mielőtt a táncot próbálnánk szeretnék pár dolgot elmondani.-merült el tekintete a mappa lapjai között.-Jövő héttől már közös próbáid lesznek Christiannel,hogy teljes összhang teremtődjön köztetek hisz vészesen közeledik a verseny.Már csak 14 nap van hátra.-fejezte be a mondandóját.
  Így kimondva borzasztóan kevésnek tűnt az idő és hirtelen úgy éreztem sosem leszek elég jó főleg nem 14 nap múlva pedig ott akkor tökéletesnek kell lenni.A rémületemből Tim hangja rántott ki:
    -Dena nyugi minden rendben lesz.Csodálatos leszel.-mondta és közbe közelebb lépett és megölelt.
  Jól estek a bíztató és egyben nyugtató szavai.Nem tudom meddig tartott volna ez ha nem szólal meg a telefonom üzenetet jelezve. Arrébb léptem és bocsánatkérően, kikotorásztam a telefonom a táskámból és megnyitottam  az üzenetet.Ez állt benne:
      "Szia szépségem megvan a hétvégére a ruhád nagyon sexy már most elképzelem milyen istennő leszel benne.:)"
   Gondolkodás nélkül tárcsáztam Katet:
     -Jai mi a fenéről beszél?-kezdtem köszönés nélkül.
     -Dena nyugi.Találkoztam vele és minden áron el akart kísérni mit tehettem volna?-magyarázta.
     -Mondjuk nemet mondasz és elküldöd.Őt és az ízlését ismerve biztos,hogy nem veszem föl amit választott.-hadartam.
     -Szerintem este előbb nézd meg.Na de most hagylak mert még sok a dolgom puszi.-és lerakta.
  Én hitetlenül meredtem a kijelzőre majd a kínos mocorgásra hátranéztem és akkor esett le hogy Tim végig jelen volt a beszélgetés alatt.Azt se tudtam mit mondjak végül ő szólalt meg először:
     -Minden rendben?-nézett rám fürkészve.
     -Persze csak Jai...-meséltem volna el a storyt de félbe szakított.
     -Ti együtt vagytok?-kérdezte hirtelen.
     -Nem.-vágtam rá egyből.
     -Akkor miért van ilyen nagy szerepe az életedben?-érdeklődött leülve a terem közepére.
     -Nincs nagy szerepe Tim csak valahogy  mindig belefolyik a dolgaimba.-magyaráztam leülve mellé.
  Tim komoly arckifejezéssel rám nézett majd kis idő után megszólalt:
     -Ezért kértelek vigyázz nagyon vele.Én nagyon megkedveltelek és nem szeretném hogy fájdalmat okozzon neked.-fejezte be és fölállt.Miután engem is fölsegített végre próbáltunk is egy kicsit de a végén úgy éreztem,hogy ez nem próba volt szerintem jogosan.
   Miután véget ért a próba elköszöntem Timtől és a szállásra indultam.Az utcákat csak a lámpa fények világították meg.Már nem voltam messze a szállástól amikor lépteket hallottam magam mögött. Gyorsabban kezdtem haladni de a léptek is gyorsultak mögöttem mígnem egy kéz fonódott a csuklómra ami megállásra kényszerített.

    

 
 

Megfertőzve...!

      -Micsoda kérdés ez? Inkább én kérdezhetném, hogy te hogy képzelted hogy látogatóba megyek és még csak föl sem ébredsz.-nevetett és játszotta a sértődöttet.
      -Az is lehet, hogy nem is akartam fölébredni egy ilyen látogatóra,mint te.-magyaráztam kimérten aztán mielőtt még tovább folytatódott volna ez  a beszélgetés sarkon fordultam és elindultam az öltöző felé.Azt hiszem nem is Ő lett volna ha nem tesz valami megjegyzést olyan hangerővel hogy az egész folyosó hallja:
      -Dena! Cuki a pizsid.-kiáltott utánam.
  Nem fordultam meg, inkább az összes erőmmel arra koncentráltam,hogy nyugodt tudjak maradni,mert tudtam mire megy ki a játék. Jainek valami furcsa módon lételeme, hogy bosszantson.
  Az öltözőben nemsokára csatlakoztak hozzám a többiek is. Kat a szokásos módon látva a düh szikráját csak mosolygott és annyit mondott:
     -Hagyd hisz tudod milyen élvezi a hirtelen természeted.
     -Igen tudom. Fura egy bátyád van annyi biztos.Na de nem számít.Menjünk még mielőtt ismét bajba kerülök miatta.-indultam el az ajtó felé.
   A próbateremben Tim már várt és amikor beléptem az órájára pillantott.
     -Elkéstem?-kérdeztem hitetlenül.
     -Nem nem pontosan érkeztél.-válaszolt mosolyogva.-Kezdhetjük?-kérdezte.
     -Persze készen állok.-mosolyodtam el és eldöntöttem nem hagyom, hogy Jai befolyásolja az életem.
     

   

     A nap további része nagyon jól alakult, Tim elégedett volt a munkánkkal. Én is elégedett voltam de borzasztóan fáradt is így amilyen gyorsan csak lehetett leléptem az akadémiáról de az utam nem a tanulószállásra vitt hanem a partra. Valami fura megmagyarázhatatlan oknál fogva engem jobban pihentet a part,mint az alvás.

     A part homokja még finom meleg volt ahogyan a víz is. Egy kis séta után leültem és előhalásztam a táskámból a zenelejátszóm és csak úgy elindítottam, majd hátra dőltem a homokban és egy pillanatra elfelejtettem mindent.

    

   Ezt a nyugodt pillanatot a telefonom rezgése szakította meg. 

     "Hol vagy máááár???????" -Kat. Ezzel véget is ért a békes pihenés.Föltápászkodtam és elindultam a tanuló szállásra.Amikor megérkeztem és beléptem a szobába Kat izgatottan ugrott fel az ágyáról. Meg sem kellett kérdeznem mi történt mert egyből mesélni kezdett:

    -Képzeld jövő hétvégén lesz egy klassz buli vagyis ilyen estély féle ahová elhívtak a családunk és te is jössz.-örvendezett.

    -Várj,mi van?Én,hogy jövök a képbe?Beszélj picit lassabban mert fáradtan  nehezebben fogom fel a dolgokat.-magyaráztam.

    -Jössz velünk a buliba,mint a bátyám párja.-jelentette ki.Erre nekem is kipattant az álom a szememből:

    -Hogy kinek a párja lennék én ?Felejtsd el. Találjon magának valaki mást.-mondtam határozottan.

    -O ne csináld már jó lesz .Amúgy se sok lehetőséged van nemet mondani mindjárt itt lesz hogy megkérjen gyere el vele és tudod hogy neki olyan nincs hogy nem.-mosolygott.

    -Te össze játszatsz vele ellenem ?-mondtam tetetett meglepődéssel.

   -Hát mégis csak a bátyám.-mondta védekezően Kat egy mosoly kiséretében. Erre megcsörrent a telefonom és ki más lett volna mint az emlegetett szamár ahogy mondani szokás :))

   -Szia Jai.-vettem föl a telefont.

   -Gyönyörűségem!tudnánk beszélni két szót?

   -Két szót?Az megvolt na szia.-és leraktam a telefont.Kat csak bámult rám aztán hangosan fölnevetett:

  -Ezt nem hiszem el.

   -Most miért két szót akart csak, azt megkapta.-magyarázkodtam de mielőtt folytattuk volna a beszélgetést hirtelen valaki beugrott az ablakon megragadta a csuklóim és az ágyamra kényszerített. Sikítani akartam de egy erős kéz befogta a szám.Ekkor kerültem szembe a "támadómmal".JAI. Szokásos vigyorával pimaszul megszólalt:

   -Nem is rossz ez a helyzet de most nem ezért jöttem.azt hitted ilyen könnyen lerázol?-kérdezte még mindig fölöttem térdelve és óvatosan levette kezét a számról.

  -Mondd te normális vagy szállj már le rólam.Eressz már el.-kiabáltam dühösen és próbáltam kiszabadulni a szorításából sikertelenül.            

   -Elengedlek de csak ha velem jössz.-ismertette a feltételt.

   -Ez kényszerítés ugye tudod?-jegyeztem meg idegesen.

   -Nálad csak ez működik ugye tudod?-nevetett.
  Nem igen volt más választásom,mint a megadás:

   -Rendben veled megyek csak szállj már le rólam.-próbálkoztam ismét kiszabadulni a szorításából.

   -Leszállok azonnal csak még  előtte...

  Erre váratlanul megfogta az állam hogy esélyem se legyen elfordulni és megcsókolt.Izmos teste egy pillanatig rám nehezedett és éreztem a szívverését.Aztán újra fölemelkedett karjával tartva magát és azzal a vigyorral csak annyit mondott: 

   -Na akkor ezt megbeszéltük.-mondta és elengedte a kezem. Ahogyan megéreztem a szabadságot azonnal lendítettem is a karom hogy kapjon egy jó nagy pofont, de lefogta a kezem.

  -Hé hé nem ezért engedtem el.Viselkedj!-mondta pimaszul vigyorogva majd leugrott az ágyról adott egy gyors puszit a húgának majd ahogy érkezett úgy távozott is.
 Föltápászkodtam az ágyamból és Kathez fordultam:
   -Kösz hogy legalább próbáltál segíteni-mondtam  kimérten.Kat nézett pár másodpercig kmolyan aztán fölnevetett.Erre én is elmosolyodtam hisz nem tudok haragudni rá.
  Folytattuk a beszélgetést. Kat beavatott a részletekbe az estéllyel kapcsolatosan majd mikor már annyira későre járt lefeküdtünk aludni. Borzasztóan fáradt voltam de nem jött álom a szememre.Az este történteken gondolkodtam.Micsoda makacs ember ez a Jai és mi az hogy nem létezik számára a nem szó?Úgy tűnik hiába döntöttem úgy reggel hogy nem hagyom hogy befolyásolja az életem valahogy mindig feltűnik és megfertőz mint egy vírus. Ilyen és ehhez hasonló dolgokon agyaltam míg végül elaludtam.

         

     

  

  

   

Új szabályok! 

   Erre a kiáltásra ellöktem magamtól Jait és mindketten  a hang irányába fordultunk.az ablakban Timet pillantottam meg aki nem tudom mennyi ideje állhatott ott de nem túl finoman jelezte hogy késesben vagyok.(naná,mint mindig).
   -Mennem kell.-mondtam és gyors léptekkel indultam be az épületbe és siettem a megbeszélt terem felé amikor smst kaptam.Ez állt benne:
    "Már most nem szimpatikus ez a gyerek nekem."
Nem válaszoltam csak elsüllyesztettem a telefonom a táskámba és beléptem a terembe ahol Tim várt.
   -Elnézést a késésért én csak...-kezdtem de Tim félbe szakított.
   -Nem szükséges magyarázkodnod,a magánéleted nem rám tartozik,csak arra szeretnélek megkérni hogy egyeztesd úgy a dolgaidat hogy a próbákat ne zavarja.Köszönöm.-fejezte be.-Nos akkor elkezdhetjük?
   -Persze én kész vagyok.-feleltem gyorsan de közben azon gondolkodtam Tim miért viselkedik így hisz reggel Miss Piercenel meg olyan jogfejnek tűnt.Na mindegy nem agyalok ezen hisz nem azért vagyok itt.
 A próba a nehéz indulás ellenére jó volt Tim tényleg ért hozzá hisz egyből kiszúrta hogy pár mozdulat nem az igazi így azokat próbáltuk kijavítani.

Későn végeztünk én pedig annyira fáradt voltam hogy egy fürdésre vágytam és arra hogy végre alhassak.A lépcsőn lefele haladva Tim egyszer csak megszólalt:
   -Ha elfogadsz egy baráti jó tanácsot akkor elkerülöd nagy ívben Jai Scottot még azelőtt mielőtt megbántana.-mondta kifejezéstelen arccal.
Én nem igazan értettem mire akar kilyukadni(jó tény hogy Jai nem hibátlan ,de ez akkor is fura volt)ezert kíváncsian rákérdeztem:
  -Mit akarsz ezzel mondani?-érdeklődtem.
  -Láttalak titeket délután és csak figyelmeztetni szeretnélek,hogy csak addig teszi a szépet amíg megkapja amit akar.Hidd el tudom mit beszélek.-magyarázta.
  -Ismered Őt?-kérdeztem.
  -Igen. És épp ezért mondom,hogy vigyázz vele.
  -Köztünk nincs semmi.- vágtam rá,de Tim csak mosolygott ebből megértettem,hogy végig nézte a kis délutáni "előadást".
  -Nálad elég fura jelentest hordoz a semmi ezek szerint- mondta nevetve aztán ismét komolyan  szólalt meg:-Komolyan mondom vigyázz vele.
  Azzal kilökte az ajtót és kiléptünk a Sydneyi estébe. Lelépkedtünk a lépcsőn a járdára  ahol Tim ismét megszólalt:
  -Komolyan mondtam amit mondtam.-Majd kis szünet után teljesen  más hangon folytatta-Jó éjt pihend ki magad holnap ugyanekkor ugyanitt. Jah és ne késs el -mondta nevetve és elindult az egyik irányba én meg a másikba a tanulószálllás felé.Oda érve gyors zuhanyzás(többre nem is lett volna erőm egy ilyen nap után) aztán szó szerint beestem az ágyamba és el is aludtam azzonal.
Másnap reggel  az ébresztő óra pokoli hangerővel jelezte hogy ideje fölkelni.Pedig olyan jól esett volna még pár perc...de ez van mindennek ára van így a sikernek is.

 Föltápászkodtam gyorsan összekaptam magam és indultam volna ki az ajtón amikor megláttam egy kis üzenetet fölragasztva rá.

           "Jó reggelt! :)"

Fura Kat nem szokott üzenetet hagyni és amúgy meg miért nem várt meg?Hmm na mindegy...

Beérve a suliba a többiekhez leptem  és ott lett teljesen érthetetlen minden.

   -Hol van Kat?-kérdeztem azt hiszem köszönés nélkül.

   -A te szoba társad nem ?-kérdezte nevetve Christian.

   -Nagyon vicces.-ironizáltam.-De most komolyan nem láttátok?Nem szokott lelépni csak úgy.

   -Jaiel ment el még azelőtt,hogy te fölébredtél volna.-kaptam végre meg a választ Samitől.

   -Hová?-kíváncsiskodtam.

   -Oda ahová mindig mikor így reggel lelepnek.Süti,kávé-kaptam meg a választ.-Nekem is kell egy ilyen tesó.-nevetett föl Sami és erre ,mint a filmekben végszóra feltünt Kat es Jai.

  -Jó reggelt!-köszöntek oda mindenkinek de mielőtt reagálhattam volna Kat közbeszólt.-Bocsi,hogy nem együtt jöttünk ma csak a bátyám meglepetésként jelent meg reggel nálunk.-mesélte és nekem megakadt a figyelmem és közbevágtam.

  -Nálunk??-kérdeztem vissza.

  -Igen arra ébredtem,hogy bemászik az ablakon.-mesélt önfeledten.

  -Mii???-hőköltem hátra és kapkodtam a fejem Kat és Jai között majd Jaihez irányítottam a szavaim.-Te ezt mégis hogy képzelted??-értetlenkedtem erre megjelent az a tipikus mosoly az arcán és  válaszolt: