-Nem akartalak megijeszteni szépségem.-és egy szokásos mosolyt villantott.
-Nem ijedtem meg.- füllentettem.-Mit akarsz ilyen későn?-érdeklődtem.
-Van egy meglepetésem a számodra.-mondta és még mindig a csuklómat tartva el indult.Én kirántottam a kezem a fogásából amit nem értett mert kérdően meredt rám.
-Nyugi nem akarlak elrabolni-mondta nevetve.
-Nem is attól tartok csak elég volt mára a meglepetéseidből.-mondtam neki csípősen.
-Miről beszélsz?-kérdezte.
-Jai ne csinálj úgy mintha nem tudnád.-forgattam a szemem.-A ruháról beszélek amit Kattel választottatok nekem.
-Láttad?-érdeklődött.
-Még nem de téged ismerve van elképzelésem.-magyaráztam.
Jai erre vállat vont és újra a kezem után nyúlt volna de elkaptam.
-Nem hallottad mit mondtam az előbb?-néztem rá értetlenül.
-De hallottam.Azt mondtad nem láttad a ruhát tehát nem is volt meglepetés szóval nincs kifogás.-magyarázta.
-És ha még mindig nem akarok menni?-próbálkoztam.
-Semmi gond-mosolygott sejtelmesen és mire észbe kaptam volna fölkapott a vállára és elindult.-Akkor viszlek.-mondta nevetve.
Kapálózni kezdtem de nem sok esélyem volt a szabadulásra hisz fél kézzel is simán megtartott így másik keze a lábamat tudta fékezni és a kezemmel mért ütések nem hinném hogy sokat értek izmos hátán.
-Jai azonnal tegyél le.-kiabáltam.-Jai ez emberrablás.-próbálkoztam.
-Nem.Ez egy meglepetés ahová muszáj erőszakkal vigyelek.
Nemsokára újra a saját lábamon állhattam Jaiel szemben aki mint mindig most is élvezte a helyzetet.Körülnéztem és láttam hogy távolodtunk a tanuló szállástól, az ismerős környéktől.
-Mit csinálunk itt?-kérdeztem.
-Nem itt van a meglepetés.Innen indulunk vele.-mutatott a hátam mögé ahol egy nagyon szép motor állt.
Jai elindult és fölszállt a motorra majd intet hogy tegyem ezt én is.
-Most azt akarod hogy fölszálljak?-néztem rá kérdően.
-Na ná.-mosolygott.
-Kizárt dolog, sose ültem még motoron-tiltakoztam.
-Ne félj szépségem én már igen-mosolygott-vigyázok rád.-komolyodott el.
A kíváncsiságom rávett hogy fölszálljak Jai mögé a motorra.A válla fölött átnézve így szólt:
-Alkalmad nyílik hogy ölelgess,de ne szoríts.-nevetett.
-Nem vicces.Félek.-mondtam.
Körülbelül 15 perc múlva Jai megállította motort.Miután leszálltunk csak annyit mondott:
-Fordulj meg.
Megfordultam és egy csodás kép terült elém.
-Gyönyörű.-suttogtam.
-Tetszik?-kérdezte Jai miután a hátam mögé állt és fejét a vállamra ejtette.
-Nagyon.Miért hoztál ide?-fordultam felé.
-Meg akartam mutatni ezt a helyet,hogyha egyedül akarsz lenni,gondolkodni legyen egy biztos pont.-magyarázta.
-Köszönöm.Biztosan jól jön majd.-mosolyodtam el.-De lassan indulnunk kellene késő van.-pillantottam az órámra-És úgy tűnik esni is fog.-mondtam az égre mutatva.
-Oké-emelte le a fejét a vállamról.
A mozdulata után sarkon fordultam,hogy a motor felé vegyem az irányt de megbotlottam.Már felkészültem a földre érkezésre amikor is egy erős kar vissza rántott.
Szó nélkül álltunk egymással szemben amíg Jai nem kezdett közeledni.Túl közel kerültünk egymáshoz és ő élve a lehetőséggel még mielőtt megszólalhattam volna megcsókolt.
Erre mintha direkt így lett volna tervezve eleredt az eső szó szerint ömlött a felhőkből. A hideget érezve a bőrömön kinyitottam a szemem és eltoltam Jait.Nem kommentálva az előbbi eseményt a motor felé indultam ahová Ő is követet és gyorsan elindultunk.
A szálláshoz érve gyorsan leugrottam a motorról és indultam volna be de a jómodor azt diktálta,hogy legalább kérdezzem meg:
-Jai nem jössz be amíg elül a vihar?-kérdeztem.
Ő csak megrázta a fejét és ennyit válaszolt:
-Ez életem legtökéletesebb vihara.-és azzal el is hajtott.
Én gyorsan bementem vettem egy forró fürdőt és miután beavattam Katet a történtekbe eszembe jutott a másik meglepetés, a ruha.Gyorsan kibontottam a dobozt ami az ágyam mellett hevert,hogy végre meglássam mit választottak nekem.Ahogy kibontottam és megláttam a ruhát azonnal gondolkodás nélkül tárcsáztam Jait. Második csöngésre föl is vette:
-Máris ennyire hiányzom?-szólt bele.
Én figyelemre sem méltatva bele kezdtem:
-Jai ez a ruha valami....
