Valami megváltozik

  Másnap reggel mindketten fáradtan ébredtünk Kat nagyon nyűgös volt alig tudtam betuszkolni a zuhanyzóba,hogy rendbe hozza magát és elindulhassunk az akadémiára.Nem volt elég,hogy baromira késésben voltunk mikor kiléptünk az ajtón Jait pillantottam meg a kapuban.(Na még csak ő hiányzott így biztos,hogy elkésünk.Mit is mondjak remek egy reggel.)Semmitmondóan köszöntem,de persze ő nem tudta elintézni egy sima köszönéssel.
  -Állj csak meg.-szólt rám.
  -Ne haragudj Jai,de késésben vagyunk nem érünk rá értelmetlen beszélgetésekre veled.-jelentettem ki határozottan.
  -Késésben??-kérdezte és egy gonosz mosoly jelent meg az arcán.-Akkor pont jó,mert addig nem engedem,hogy elmenjetek amíg nem kapok választ a tegnapi kérdésre persze kedvezőt.Te döntesz válaszolsz vagy elkéstek??
 Kat aki semmit nem értett kérdően nézett rám én meg annak érdekében, hogy megmentsem magunkat beleegyeztem abba,hogy lemegyek vele a partra.
 Mikor igent mondtam Jai ott is hagyott minket.Én próbáltam sietni,de Kat azonnal tudni akarta,hogy miről maradt le ezért útközben elmeséltem.Ő ellentétben velem nagyon lelkes volt az este miatt én bevallom kicsit féltem.
 Épp,hogy csak beértünk a terembe a  tanár előtt. Christian tekintetével kérdezte,hogy minden rendben van e amelyre én egy mosollyal válaszoltam amelyből rájött,hogy igen.Az egész napunk nagyon kemény volt mondjuk nem is csodálom,mert mindjárt itt az első előadás plusz a tegnap este után ez várható volt,hogy fáradtak leszünk na meg az este Jaiel. Huu,de hosszú nap lesz ez még ezek után is.  Kat felhozta a témát hazafelé és ettől csak még idegesebb lettem pedig próbáltam magamnak megmagyarázni,hogy minden oké ez csak egy laza haverkodós este.Hát nem jött össze nem tudtam magam lenyugtatni.A tanuló szállásra érve gyorsan lezuhanyoztam és átöltöztem.Másra már időm se lett volna, mert Jai ott is volt a kapuban.

  -Na végre itt vagy.Hű nagyon csinos vagy indulhatunk???-kérdezte egy elismerő mosoly kíséretében.

  -Persze,de nem tudom mit találsz csinosnak egy pólóban és egy sima naciban.-mondtam mosolyogva,mert be kell vallanom jól esett,hogy csinosnak lát.

 Nevetett.

  -Megtudhatom mi olyan vicces??-érdeklődtem.

  -Á semmi különös csak bírom,hogy nem tudod magyarázat nélkül hagyni a dolgokat és elhinni,hogy tényleg úgy van.

  -Hát ez egy ilyen dolog nálam.Amúgy elfelejtettem gratulálni a nagyszerű szervezkedő képességedért.-mondtam mosolyogva.Ő is észre vette,hogy nevetek és persze már meg is volt a válasza rá:

  -Hát nálad ez másképp nem működik csak úgy ha az ember választás elé állít.
  -Ez nem választási lehetőség volt hanem kényszerítés te nagy okos.-mondtam.
  -Látod most is magyarázol,de ezt szeretem benned.
Az út további részét csendben tettük meg.Amikor leértünk a partra Jai minden ellenállásom ellenére bekötötte a szemem és azt mondta:
  -Mutatok valamit ami biztosan tetszeni fog.-ezután megfogta a kezem és elindultunk.
 Hiába kérdezgettem,Ő csak annyit mondott,hogy majd meglátod.Éreztem kezének melegét és tudtam bízhatom benne.Egy kis idő múlva megálltunk,de a kendőt még nem vette le a szememről csak annyit mondott,hogy várj itt egy pillanatot aztán elengedte a kezem amelynek hatására  védtelennek éreztem magam.Éreztem amint a hátam mögé áll és óvatosan leveszi a kendőt.Szóhoz se jutottam olyan csodaszép látvány tárult elém.

  -Jai ez csodaszép.Kisem nézné az ember,hogy van ilyen oldalad is.-mondtam kissé megilletődve.

  -Sok mindent nem tudsz te még rólam.-mondta mosolyogva.Miközben ezt mondta gyöngéden a derekam köré fonta karjait és fejét a vállamra helyezte.Én kérdően néztem rá,de Ő csak mosolygott és azt mondta:

  -Remélem ez elég kiengesztelő bocsánatkérés.-mosolygott.

  -Hát az.-nevettem el magam.

Nem tagadom jó érzés volt Jaiel itt a parton lenni ahol teljesen másként viselkedik,mint általában.Na meg aztán ez a gyönyörű és hangulatos kis asztalka az egyik kedvenc sütimmel(amiről kiderült,hogy Kat ötlete volt).

Csodáltam a tengert és a naplementét mikor Jai megszólalt:

  -Nem sétálunk egyet??-kérdezte.

  -De igen menjünk.-egyeztem bele. 

Jai szó nélkül megfogta a kezem és elindultunk.

Egy ideig csendben sétáltunk aztán Jai megtörte a csendet:

  -Hiányzik Spanyolország??-kérdezte.

Kicsit meglepett a kérdése és érzékenyen is érintett,de összeszedtem magam és válaszoltam:

  -Hát néha nagyon is.-válaszoltam kedvetlenül ami észre is vett.

  -Ne haragudj nem akartalak elszomorítani,de hiába ez az én formám minden jót tönkreteszek magam körül.-mondta.

  -Ugyan Jai erről nem tehetsz nem tudhattad,hogy így reagálok.-próbáltam hatni rá.

  -Nem csak ez a mostani Dena az egész életem tönkreteszem lassanként.-mondta és elkomorult az arca.-Kezdve a táncsulival ahonnan a street dance miatt rúgtak ki  most meg látod,hogy bántam Kattel a tegnap.

  -De te csak aggódtál érte ahogy egy jó testvér teszi ami pedig a táncot illeti ha neked a street dance az életed sosem éreznéd magad jól balettesként .-mondtam.

  -Kösz,hogy próbálsz vigasztalni.-és átölelt.  

Én most úgy éreztem szüksége van erre az ölelésre ezért én is átöleltem.Biztos hogy pár perce már így állhattunk egymást ölelve amikor megszólalt Jai telefonja:

  -A fenébe egyszer van csak az életben ilyen alkalom,hogy nem pofozol fel ha hozzád érek erre valaki bezavar.Ezt nem hiszem el.Kérlek bocsáss meg egy pillanatra.-ezzel fölvette a telefont és nem túl kedvesen beleszólt.Nem cseréltem volna azzal akivel beszélt vagyis akivel inkább kiabált.Pár perc után lerakta a telefont és visszajött.

  -Ne haragudj de most sajnos véget kell vetnünk ennek a szép estének-mondta bánatosan.

  -Semmi gond. Nagyon durva voltál a telefonban.Baj van??-kérdeztem.

  -Nincs csak banda megbeszélés és nem hiányozhatok állítólag fontos.azért voltam durva mert Scott mestere annak,hogy elrontsa a pillanatot. -magyarázta.-Gyere haza kísérlek.

  -Ha fontos menj csak haza találok.-mondtam.

  -Szó sem lehet róla,hogy egyedül menj elkísérlek a megbeszélés várhat.-erősködött.

  -Hogy  is gondoltam,hogy egyedül elengedsz.-nevettem föl. 

  -Hisz ismersz.-és mosolyra húzta a száját.

  -Akkor viszont siessünk nem akarom,hogy miattam bajba kerülj a bandában.-mondtam és indultam volna,de Jai az ölébe kapott és futni kezdett.Én csodálkozva kérdeztem:

  -Most meg mi a fenét csinálsz??-nevettem.

  -Azt mondtad siessünk.Így a leggyorsabb.-mondta egy kaján vigyor kíséretében.

Mikor kiértünk a partról az utcára itt már addig kapálóztam amíg letett és egymás mellett nevetve haladtunk a tanuló szállás felé.gyorsan oda értünk ahol Jai így szólt:

  -Ígérd meg,hogy ezt megismételjük,mert nagyon szeretek veled lenni.

  -Hát egyelőre most a nemsokára következő előadás minden időmet elveszi,de később beszélhetünk róla.-mondtam. 

  -Ennek a válasznak örülök,mert ez inkább igen mint nem.-mosolygott.

  -Jól van,de most már menj,mert még a végén balhé lesz.-tanácsoltam.

  -Rendben.Indulok.Pápá Szépségem.-és egy gyors puszit nyomott a homlokomra.

  -Szia Jai.-mondtam kissé zavartan.

Ő elindult lefelé az utcán én meg beléptem a kapun és egy olyan érzés kerített hatalmába amit nem tudtam megnevezni,de tudtam,hogy ez valami olyanhoz vezet ami mindent megváltoztat az életemben.A felhők közül Jai hangja rántott vissza:

  -Dena remélem tudod,hogy....

        

       

                 

    

  

        

                    

         

Akit szeretsz az mellett kiállsz!!!

 Erre mindketten hátra néztünk .Jai pimasz mosollyal az arcán így szólt:
  -Kat hisz tudod,hogy szeretem a kihívásokat főleg ha egy ilyen gyönyörűség a fődíj.-és szemeivel engem vizsgálgatott.
 Legszívesebben fölpofoztam volna,de Kat a karomnál fogva elvezetett Jaiék társaságától.
  -Mit képzel ez magáról úgy beszél rólam,mintha egy verseny díja lennék és nem is zavartatja magát azért,hogy ott állok pár lépésre.-fakadtam ki.
  -Nyugi Dena Jai ilyen csak cukkolni próbál.-magyarázta.
  -Hát nagyon jól csinálja,mert mindig sikerül,hogy felhúzzam magam miatta.-mondtam már kissé nyugodtabban.
Visszamentünk a többiekhez akik nagyon jól elvoltak.Csatlakoztunk hozzájuk és alapjában véve az este további része jól telt az új "családommal". :)
  Másnap reggel kissé fáradtan ébredtünk,de Katnek már meg volt a terve.Azt mondta ha hétvége akkor buli és sütkérezés a napon.
  -Gyerünk lustaság kapd össze magad a hétvégét teljesíteni kell a buli már megvolt most irány a part.-magyarázta miközben pakolt a táskájába.
Gondolkodóba estem,hogy honnan van ennyi energiája,de nem találtam rá választ.Mindegy is majd nekem is lesz remélem, mert hanem nem fogom bírni a tempót amit Kat diktál.
  A Sydney-i part gyönyörű szép.<3 Nagyon jól éreztük magunkat,mint látható.

 De ahogyan a mondás tartja semmi sem tart örökké így eljött az a perc is mikor vissza kellett indulnunk ,mert másnap egy nehéz hét kezdődött.Este miután beszéltem anyuékkal kis honvágyat éreztem és a zenelejátszómmal kiültem az ablakpárkányra ahol egy nekem nagyon kedves dalt hallgattam és közben a gondolataim otthon jártak. 

Bevallom.Hiányzik az otthonom,de áldozat nélkül nincs siker.De szerencsére Kat és a többiek mindig itt lesznek nekem. :)

  A gondolataimból  Kat hozott vissza a jelenbe amikor két csokis muffint tett le elém,aztán oda ült mellém és nagy szemeivel fürkészte az arcom.Nem bírtam sokáig állni a tekintetét és megkérdeztem:

  -Mi az?Miért nézel így rám?-kíváncsiskodtam.

  -Semmi csak elképzeltem milyen szépek lennétek együtt Jai-el.-monda olyan nyugalmmal,mintha az időjárásról beszélne.

  -Hát szerintem szörnyű páros lennénk.Gondold csak el Ő mindig azon van, hogy bosszantson én hülye meg persze,hogy felhúzom magam a hülyeségein.-magyaráztam nyugodtan,de a végén mindketten nevetésben törtünk ki,mert valljuk be nem lenne mindennapi látvány.A nevetésünkbe egyszerre csak egy mély hang hasított bele:

  -Héé babák nem kéne már aludnotok?-kiabált föl a járdáról Jai.

  -Mondja ezt a legnagyobb gyerek akit ismerek.-mondtam kis sértődöttséggel a hangomban és beugrottam az ablakból.

  -Mérges vagy rám szépségem?-kérdezte ártatlan hanglejtéssel.

  -Egy nem vagyok a szépséged,kettő mit érdekel téged?-válaszoltam még ingerültebben és bevágtam magam az ágyamba fejemre rántva a takarót.

  -Úgy szeretem mikor ilyen vagy-mondta egy harsány nevetés kíséretében.

  -Menny a fenébe.-kiabáltam a takaróm alól.

Kat is bemászott az ablakból majd eltűnt a szobából pár percre.Mikor visszajött jó éjt kívántunk egymásnak majd Ő is lefeküdt aludni.

 Az éjszaka közepén arra ébredtem,hogy SMS-em érkezett.Gyanútlanul nyitottam meg az SMS amelyben ez állt:

   "Kérlek ne haragudj amiért annyira bunkó voltam,Kat elmondta,hogy rossz kedved volt és jól le is tolt amit beismerem megérdemeltem. Még egyszer kérlek ne haragudj a bunkóságomért és persze a késői zavarásért.További szép álmokat gyönyörűm." Jai.

  Nem tudtam mit szóljak erre.Csak ránéztem Katre aki mélyen aludt elmosolyodtam és én is újra elaludtam.

  Másnap reggel persze első dolgom volt,hogy Kattel megbeszéljem ezt,aki nagyon meglepődött azon,hogy Jai írt nekem.Elmondása szerint egy lánynak sem szokott írni és főleg nem bocsánatot kérni.Én nem reagáltam túl.Most az egyszer éreztem azt ,hogy Jai talán nem is olyan,mint amilyennek látszik,de nem volt időm tovább ezen filózni,mert indulnunk kellett az akadémiára.Nagyon izgultam,mert ma megtudjuk,hogy ki lesz a párunk

  Egy eseménydús napnak ismét vége.Nagyon örülök,hogy Christian lett a párom.El is kezdődtek a közös próbálások szerintem jó páros vagyunk együtt,de ezek a közös próbák nagyon kemények.

  Este Kattel haza felé sétáltunk mikor Kat hirtelen így szólt az útkereszteződésnél:

  -Héé nem haza megyünk.A többiek már a parton vannak és ránk várnak,mert éjszaka a legszebb a part.

 Én kissé vonakodtam ettől,de aztán beadtam a derekam.Fölösleges is lett volna az ellenkezés hisz Kat hajthatatlan volt.Igaza volt már mindenki ott volt a kis "családból" kivétel nélkül. Sydney gyönyörű éjszaka sosem láttam még ehhez foghatót.De mivel semmi sem tart örökké így  egy idő után ideje volt haza indulni most már tényleg.A járdán fölfelé sétálva a tanulószállás előtt megpillantottuk Jait aki annyira nem volt jókedvű, mint mi.Mikor odaértünk azonnal Katnek esett:

  -Hogy képzelted ezt,hogy nem válaszolsz a hívásaimra és éjnek idején még az utcán kódorogsz?-kiabált magából kikelve Jai akit még sosem láttam ilyennek.Azelőtt mindig hülyült és tök laza volt,de most nagyon komolyan beszélt.Szegény Kat szólni sem tudott láttam rajta,hogy nem tud mit mondani ezért Jaihez fordultam:

  -Nem gondolod,hogy kicsit túlreagálod a dolgot?Végül is nem egyedül volt és bárkivel megesik,hogy nem veszi észre a telefon csörgést.-vettem a védelmembe Katet.Erre a mondatra Jai felém fordult és így szólt:  

  -Semmi közöd hozzá nem tudom minek ártod bele magad-kiabált most már velem.

  -De igen is van közöm hozzá,mert Kat a legjobb barátom és nem fogom hagyni,hogy igazságtalanul bánj vele amiért egyszer nem válaszolt a hívásodra.-kezdtem én is kiabálni.

  -Nem tudsz te semmit.-mondta lenézően és a karjánál fogva arrébb ráncigálta Katet.

Utánuk akartam menni,hogy megvédhessem Katet,de Christian visszatartott.Kérdő tekintetett vettem rá,de mielőtt szólhattam volna,hogy engedjen el arra betuszkolt a kapun aztán az ajtón.Bent már szóhoz tudtam jutni és idegesen rákérdeztem,hogy miért nem hagyta,hogy segítsek Katnek. Christian csak ennyit mondott rezzenéstelen arccal:

  -Majd Kat megmagyarázza,hogy mért volt ennyire kiakadva Jai és jobbnak láttam ha nem avatkozol ebbe most bele.Most pedig ha nem haragszol jó éjt.- ezután egyedül hagyott az előszobában és fölfelé indult a többiek után .Pár percig értetlenül álltam aztán felmentem a szobámba,lezuhanyoztam és vártam,hogy Kat megérkezzen.Egy óra múlva belépett a szobába és egy szó nélkül sírva borult a vállamra. 

  -Dena annyira sajnálom ezt az egészet,kérlek bocsáss meg.-mondta zokogás közben.

  -Ugyan nincs mit megbocsátanom,de azt nem értem,hogy Jai miért akadt ki egy ilyen semmiségen,hogy nem vetted föl a telefont?-kérdeztem.

Kat letörülte arcáról a könnycseppeket és elmesélte,hogy legutóbb mikor nem válaszolt Jai hívásaira megtámadták és majdnem elrabolták.Christian mentette meg.

Én teljesen ledöbbentem amikor minden részletről tudomást szereztem.Annyira szégyelltem magam és teljesen igazat adtam Jainek abban,hogy nem tudok semmit erről a helyzetről és mégis,mint egy kis hisztis óvodás kiabáltam vele.Szegény Kat annyira kimerült,hogy nemsokára az én ágyamban nyomta el az álom,Miután betakargattam még nagyon sokat gondolkodtam aztán arra jutottam,hogy most rajtam a sor,hogy bocsánatot kérjek.Elővettem a telefonom és a következő üzenetet küldtem Jainek:

  "Nagyon szégyenlem ahogy viselkedtem,sajnálom.Igazad volt nem tudtam semmit az egészről és mégis beleszóltam.Ne haragudj többé nem fordul elő."Dena.

Most először éreztem magam rosszul a Jaiel való veszekedés után ami érthető hisz nagyon komoly dologról volt szó. Amíg ezen töprengtem egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy jött egy SMS-em amelyben ez állt:

  "Inkább nekem kellene bocsánatot kérnem tőled amiért annyira kiabáltam veled pedig te csak Katet védted.De ha már bocsánatot kérsz rendben egy feltétellel megbocsátok.Holnap lejössz velem a partra rendben?Este érted megyek jó éjt gyönyörűm."

   Feladó:JAI

  "Látom újra önmagad vagy a szokásos modoroddal együtt. Amúgy meg ez a meghívás ahogy látom számodra már elvan döntve,de részemről még nincs szóval meglátjuk mit hoz a holnap. Jah és ha most az jönne,hogy akkor haragudni fogsz ne erőltesd,mert épp az előbb írtad,hogy én kellene haragudjak rád szóval,hogy választ kapj a kérdésedre várnod kell holnapig.Ezt a hülye helyzetet.:)Remélem azért még jól fogsz aludni. Pápá Jai."

   Feladó:DENA

Leraktam a telefonomat az éjjeli szerényemre és befeküdtem Kat mellé az ágyamba és nemsokára elaludtam ami nem is csoda egy ilyen nap után. 

                                 

  

     

  

                 

Beindul az új élet...

  -Már megint te?? Nincs jobb dolgod annál,hogy engem bosszants???-kérdeztem.
  -Hűha most még a reggelinél is kedvesebb vagy-mondta ironikusan.
Erre nem válaszoltam,mert éreztem hogy a hideg esőtől a testem remegni kezdett ezért elindulta szó nélkül.
  -Most meg hová mész?-kérdezte ártatlan tekintettel.
Vissza néztem és nem tudom miért,de válaszoltam.
  -Lényegében semmi közöd hozzá,de a tanuló szállásra,ugyanis ott lakom.-magyaráztam.
  -Ne mond,hogy te is ezekkel a harisnyásokkal ugrabugrálsz akik azt hiszik,hogy amit csinálnak az tánc?-gúnyolódott.
  -De igen és büszke vagyok rá,hogy itt lehetek és táncolhatok.-mondtam.-De hogyha annyira nagyon okos vagy, hogy szerinted ez nem tánc akkor mi a tánc neked??-érdeklődtem.
  -A street dance.-válaszolt gondolkodás nélkül.
  -Az csak az ellentmondás egyik formája és tiltakozás a világ és mindenki ellen,a szabályok félrúgása.-fejtettem ki a véleményem.
  -Hah!Semmit nem tudsz a street danceről.-nevetett.-De nem is lepődtem meg ezen azok után,hogy megtudtam te is az akadémiára jársz.Ott gyűlölik a street dancet.
  -Honnan veszed???-kíváncsiskodtam.
  -Onnan,hogy valamikor én is jelentkezni akartam,de amikor meglátták a koreográfiámat azonnal kidobtak és azóta tiltják is az iskola bármilyen fajta kapcsolatát a street danceel.
Az eső már eláztatta a ruháimat és nagyon kezdtem fázni ezért egy halk sajnálommal indulni készültem mikor rám nézett és megkérdezte:
  -Elkísérhetlek???

Kicsit haboztam majd bólintottam és a zuhogó esőben elindultunk.Csendben szó nélkül haladtunk egymás mellett.Gyorsan elértünk a  tanuló szállásig ahol megtörtem a csendet.

  -Köszönöm,hogy elkísértél.

  -Nem tesz semmit.Most pedig kérem a kiengesztelést a reggeli pofon miatt.-mosolygott és mire észbe kaptam magához szorított és a zuhogó esőben megcsókolt.Nem tudom milyen érzés kerített hatalmába,de nem tudtam parancsolni magamnak és visszacsókoltam.

Nem tudom menni időbe telhetett amíg sikerült erőt vennem magamon.Kibontakoztam a szorításából és mivel szó nem jött ki a számon besiettem a kapun.A szobámban égett a villany és a függönyt épp akkor kapta el valaki.Biztosan megérkezett a szobatársam.Remek ha látott minket kint biztosan van már véleménye rólam.Éljen az első benyomás ma már másodszor.Hurrá.Egy elégedett hang billentett ki gondolataimból.

  -Nálad ez valami szokás,hogy szó nélkül lelépsz???-nevetett.

  -Nem szokás csak a bunkókkal viselkedek így-vágtam vissza.

Beakartam lépni az ajtón mikor újra megszólalt:

  -Jó éjt puszit nem kapok??Ne legyél már kegyetlen-beszélt tettetett szomorúsággal és egy kaján vigyor jelent meg az arcán.

  -Menny a fenébe!-kiabáltam és,hogy belefojtsam a szót becsaptam a bejárati ajtót.

Idegesen kettesével szedtem a lépcsőn a fokokat majd mikor a szobám ajtajáig értem egy pillanatra megálltam vettem egy mély levegőt és beléptem.Egy csodálkozó arccal találtam szemben magam amelyben hatalmas kék szemek bámultak rám.

  -Hello!-üdvözöltem.

  -Te jóságos ég,hogy tudtad megszerezni magadnak Jai Scottot??-kezdte bemutatkozás meg ilyenek nélkül.

  -Én nem szereztem meg semmit csak ezzel a bunkóval összeütköztem reggel a járdán és most este az akadémiától elkísért és erőszakkal megcsókolt,de ha még egyszer a szemem elé kerül azt nem teszi zsebre amit ezért kap.-öntött el újra a düh.

  -Ne légy hülye ő az a pasi akit minden lány szeretne maga mellett tudni kivéve engem.-mondta.

  -Kivéve téged??Nem te mondtad hogy minden lány?Nem értelek.

  -Hát figyi elég fura lenne ha a saját bátyámmal  járnék nem??De ha te járnál vele az jó lenne szimpi vagy nekem-nevetett.

Éreztem ahogyan az arcom elönti a vér amikor bemutatkozott.

  -Jaj bocsi a nagy izgalomban be sem mutatkoztam Kat vagyok Jai húga.

Zavaromban azt sem tudtam mit mondjak,de nagy nehezen megszólaltam.

  -Örvendek én Dena vagyok a Spanyolból jött új diák.

A kínos csendet Kat szakította meg aki odajött átölelt és azt mondta:

  -A bátyám nem olyan hülye,mint amilyennek kinéz és a bunkóskodás nála csak egy álca.De annyit mondok,sok ellenséged lesz Jai miatt.-nevetett.

  -Nekem??-hüledeztem.-Ugyan miért??Nincs köztünk semmi és nem is lesz-mondtam határozottan.

  -Hát te tudod ,de szólok,hogy Jai nagyon kitartó-nevetett.

Erre nem tudtam mit válaszolni,mert minden tiltakozásom ellenére éreztem,hogy valami megmozdult bennem Jai iránt amit még magamnak sem ismertem be.Gondoltam majd elmúlik. 

  -Lehet kitartó,de én a tánc miatt jöttem Ausztráliába nem azért,hogy összejöjjek egy fiúval és szerezzek kismillió ellenséget ezáltal.

Erre mindketten elnevettük magunkat.Még beszélgettünk erről arról,de éjfél körül mindketten elaludtunk. Éjszaka fölébredtem és bosszúsan forgolódtam,mert gondolataim Jai körül jártak és nem hagytak aludni.Mikor már egy órája forgolódtam gondoltam fölkelek és iszom egy pohár vizet.Mikor visszamentem a szobába hirtelen ledermedtem aztán korholtam magam,hogy hogy lehet rám Jai ekkora hatással,hogy még az arcképétől is fura bizsergést érzek.Egy kép állt Kat éjjeli szekrényén azon láttam meg.Mérgesen lefeküdtem és a fejemre rántottam a takarót.Kis idő elteltével sikerült elaludnom és reggelig többé nem ébredtem föl. 

   Másnap megismerkedtem a többi diákkal is(mivel első nap külön hívattak csak be minket ezert nem ismertem senkit).Mindenki nagyon kedves volt.Kat bemutatott a barátainak aki azonnal befogadtak a ''családjukba'',mintha csak egy új tag lennék ebben a kis,de nagyon összetartónak látszó családban.Egyszóval  a mai napom is nagyon király volt végre lettek barátaim vagyis többek,mint a barátaim lett egy családom Sydneyben is aminek nagyon örülök. :)

   Este,hogy megünnepeljük a ''család bővülést'' Kat kitalálta,hogy menjünk egy kicsit bulizni.Így kis készülődés után elindultunk a közeli szórakozóhelyre.Nagyon jól éreztük magunkat,bár egy picit bosszantott,hogy hiába ilyen hatalmas Sydney nekem itt is összekel futnom Jaiel.Épp a mosdóba tartottam amikor valaki hirtelen előttem termett.

 -Nocsak kit látnak szemeim az én kis harcias szépségem.-nevetett Jai.

 -Hát ilyet,hogy az embernek mindenhol beléd kell botlania-mondtam gúnyos meglepettséggel.

 -Jaj ne mondd már,hogy nem tudtad,hogy itt leszek.Tudom,hogy csak miattam jöttél-nevetett harsányan.

 -Miattad??ki nem tenném a lábam otthonról.-válaszoltam.

 -Akkor miért vagy itt??-érdeklődött.

 -Ha nagyon tudni akarod a barátaimmal vagyok itt,de különben semmi közöd hozzá.

 -Jaj ne már a húgommal meg az akadémiás bandájával ne nevettess.-beszélt érezhető gúnnyal a hangjában.

Mire válaszolni tudtam volna Kat termett ott mellettem átkarolta a vállam és csak ennyit mondott :

 -Tesó egy dolgot elárulok, Dena nem olyan lány,mint a többi akivel dolgod volt eddig.Nem lesz könnyű dolgod.

Én elkerekedett szemekkel bámultam hol Katre hol Jaire akinek kifejezéstelen maradt az arca.Kat még elejtett egy széles mosolyt majd visszaindultunk a többiekhez amikor Jai megszólalt:

-Héé....

                                        

     

  

   

      tanuló