-Oh Jai remélem tudod hogy én is.-mondta színpadiasan és kitört belőle a nevetés.
Én égővörös fejjel álltam az ajtóban és nem tudtam eldönteni hogy szégyenkezzem amiért az utcán üvöltözve mondják el a járókelő emberek füle hallatára hogy mekkora erőfeszítés volt nem megcsókolni vagy nevessek amiért Kat a maga módján viccesre fogta a dolgot és válaszolt.Végül az utóbbi mellett döntöttem hisz ez tényleg vicces volt.
Persze Jai sem hagyta ezt szó nélkül és mielőtt befordult a sarkon még annyit vissza kiabált, hogy:
-Ezért még számolunk KitKat.-és eltűnt a szemünk elől de Kat azért még az "enyém az utolsó szó' alapján utána kiáltott, hogy:
-OK!!-majd lenézett rám.-Gyere már fel és mesélj mi volt mindenre kíváncsi vagyok.
Én csak elmosolyodtam és beléptem a bejárati ajtón majd elindultam föl a lépcsőn a szobánkba.Ahogy beléptem az ajtón Kat azonnal kérdések hadával árasztott el ezért megkértem hogy üljünk le aztán mindent csak szép sorjában.
-Először is kösz a kikiabálást,mert őszintén nem tudtam mit mondjak.-nevettem kissé kínosan.
-Semmiség én már csak tudom,hogy kell beszélni Jaiel.-mondta lazán.-Na de mesélj minden apró részletről tudni akarok.-ugrált ülőhelyzetben izgatottan.
-OK csak nyugi mindent elmondok.-és belekezdtem a történetbe.Amikor a végére értem Kat csak annyit mondott:
-Most már biztos,szeret téged.-mondta és elmosolyodott.
-Honnan veszed ezt??-kérdeztem érdeklődve.
-Ez egyszerű. Jai a bátyám nagyon jól ismerem és még egy lánnyal sem viselkedett így ahogy veled.
-Ezt,hogy érted,hogy így??-érdeklődtem.
-Mindig csak játszott és elvolt velük ő volt a kemény street dance táncos aki után bomlanak a csajok mai napig is ez a helyzet de ő különösen nem foglalkozott és most sem foglalkozik velük.Néha összejött egy egy lánnyal ideig óráig de ezek sosem voltak hosszú életű kapcsolatok és ami a legfontosabb egy embernek sem beszélt még rajtam kívül a sulis zűrökről.Te fontos vagy neki ebben most már biztos vagyok.
-Hát nem tudom erre most mit mondjak.Egyelőre ne tegyünk elhamarkodott kijelentéseket.Lehet ha csak azért viselkedik így,mert tudod én vagyok a 'friss hús és hajtja a vadászösztön".-feltételezem.
-Áá nem.Hidd el ismerem annyira,hogy látom mikor játszik és mikor komoly.-mondta határozottan.
-Hát ha te mondod, de én egyelőre kitartok amellett amit mondtam,már csak azért is,hogy ne higgye,hogy könnyű ''préda" vagyok.
Erre mindketten fölnevettünk.Még beszélgettünk erről-arról majd miután Kat válasza egy kérdésemre csak mély szuszogás volt tudtam,hogy bealudt.Én még töprengtem picit azokon a dolgokon amiket mondott aztán engem is elnyomott az álom.
Másnap reggel frissen ébredtem ami elég ritka nálam.:)Gyorsan összekaptam magam és indulásra kész voltam de szokás szerint Katre várnom kellett az előtérben amikor jött egy SMSem:
"Jó reggelt szépségem :* Legyen szép napod és gondolj sokat rám :P.''Jai.
Hát ezen az üzeneten meglepődtem,de aztán válaszoltam:
''Neked is jó reggelt és szép napot. :)"Dena.
Arra,hogy gondoljak rá direkt nem válaszoltam hadd idegesítse kicsit magát.Tudom kicsit gonosz vagyok,de ez van hihi.Mikor a telefonom a táskámba süllyesztettem hallottam ahogy Kat szokásos trappolással jön le a lépcsőn ezért felé fordultam:
-Indulhatunk?-kérdeztem.
-Aha igen,de siessünk,mert késésben vagyunk.-mondta.
-Tényleg??Nem mondod?És vajon ki tehet róla?-kérdeztem játszva az agyam.
-Haha vicces na menjünk.-mondta olyan reggeli durcával és kilépett az ajtón.
Jó szokásunkhoz híven épp csengetés előtt érkeztünk.Belépve a suliba fura dolog történt szóltak,hogy Miss Pierce kéret az irodájába azonnal.Ezen nagyon meglepődtem és bevallom kissé meg is ijedtem vajon mit akarhat ilyen sürgősen?Nem volt mit tennem elköszöntem Kattől oda intettem a többieknek akik a folyosón vártak ránk és elindultam Miss Pierce irodája felé,odaérve bekopogtam amelyre egy azonnali "szabad" volt a válasz.Óvatosan kinyitottam az ajtót és beléptem.Miss Pierce az irodájában nem volt egyedül egyre kíváncsibb lettem,hogy mit akarhat.
-Jó reggelt Dena foglalj helyet.-köszöntött és én csak biccentettem,mert az ismeretlen személy teljesen lekötötte a gondolataimat vajon ez meg ki kérdeztem magamtól amire nemsokára Miss Pierce választ is adott.-szeretném bemutatni neked Timet,Ő fog neked segíteni tökéletessé tenni az előadásodat a nagy napra.
-Hello!Tim vagyok te pedig biztos Dena.Abi már sokat mesélt rólad. -mutatkozott be és kezet nyújtott.Én kissé lefagytam,de aztán megszólaltam.
-Abi?-néztem rá majd Miss Piercere.Az értetlen tekintetemet látva Miss Pierce elmagyarázta,hogy Tim az unokaöccse.Aha így már világos miért tegezi és szólítja a keresztnevén.-De Miss Pierce nem ugy van,hogy nekem Christian a párom??-értetlenkedtem.
-De igen Dena.Őt is segíteni fogja Tim hasonlóan,mint téged,hogy jók legyetek,mert ez az előadás nagyon fontos nekünk gondolom ezzel egyet értesz hisz ezen múlik,hogy képviselhetitek e a Sydneyi döntőben iskolánkat vagy sem.
-Igen természetesen.-bólogattam.
-Azért hívattalak,hogy szóljak minden délután gyakorlás lesz Timmel majd közösen Christiannel remélem nem probléma.-mondta el a behívatásom okát.
-Nem egyáltalán nem gond.Az időpontot is megtudhatom?-érdeklődtem.
-Azt majd Timmel beszéld meg.-mondta Miss Pierce.-Most mehetsz órára.
-Rendben.-álltam föl a székről és indultam az ajtó felé mikor Tim megszólalt.
-Nem is érdekel mikor kezdünk?-kérdezte és elnevette magát.
Én kissé összezavarodva fordultam vissza az ajtóból és kissé hebegve de megkérdeztem:
-Jaj de igen.-mondtam halkan.-Akkor mikor?-érdeklődtem ami most így kicsit hülyén jött ki szerintem.
Tim elmosolyodott és megkérdezte:
-Ráérsz már ma suli után??
-Igen persze csak elintéznék gyorsan még előtte valamit ha lehet.
-Persze nyugodtan akkor 3-kor a 12-es teremben várlak ok?-kérdezte.
-OK.-válaszoltam és kiléptem az ajtón.
Becsukva magam mögött az ajtót kellett egy kis idő míg teljesen fölfogtam a helyzetet de aztán eszembe jutott,hogy közben órám van és rohantam,hogy ne kések még többet.
Kat már alig bírta kivárni a szünetet,hogy megtudja mit akart Miss Pierce.Mikor elmondtam nagyon örült,de aztán,mint aki hirtelen megvilágosodott így szólt:
-De ha te délután ezzel a Tim gyerekkel készülsz semmi szabad időd nem lesz.... -Nagyon úgy néz ki,hogy nem.-mondtam helyeslően.
Az órák végeztével őrült tempóban rohantam a tanuló szállásig,hogy megírjam anyáéknak a nagy hírt.Miután ezzel megvoltam indultam is vissza az akadémiára.Befordulva a sarkon különös látvány fogadott.Jai az akadémia bejáratával szemben az út túloldalán ácsorgott.
Odaléptem hozzá és megkérdeztem:
-Te mit keresel itt?
Megvillantva szokásos mosolyát válaszolt:
-Téged vártalak.-mondta úgy mintha ez természetes dolog lenne.
-Engem?Honnan tudtad,hogy én ide jövök hisz már vége a tanításnak?-kérdeztem csodálkozva,de hirtelen belém hasított az a név ami mindent megmagyarázott. -Kat.
Erre válaszul csak egy helyeslő mosolyt kaptam.
-De még most sem értem miért vagy itt.-néztem rá értetlenül.
-1,mert hiányzott ez a látvány-nézett végig rajtam egy kaján vigyor kíséretében,2,mert tudni akarom ki ez a Tim gyerek.
-Nyugi nem egy bérgyilkos aki táncoslányokra vadászik különben meg miért érdekel,hogy ki az?
-Csak tudni akarom ki a gyerek.Ennyi.-mondta nyersen és valami hűvösség volt a hangjában.
-Értem.Ő Miss Pierce unokaöccse aki segít készülni a versenyre,hogy ott tökéletes legyen minden.-világosítottam föl.
-Aha és szerinted én fogom hagyni ezt?-kérdezte indulatosan.
-Micsodát?Jai nyugodj már meg mi bajod?-néztem rá rémülten.
-Azt,hogy elvegyen tőlem.
-Elvenni??Tőled?Ugyan már Tim csak segít és különben is ne beszélj úgy mintha a tied lennék.-mondtam most már én is indulatosan.-Most pedig megyek,mert késésben vagyok.Szia.-indultam el a lépcső felé.
-Ne haragudj-hallottam Jai hangját,most már nyugodtabb volt.Visszafordultam és láttam ahogyan,mint egy kisgyerek néz nagy szemekkel és széttárt karokkal rám.Visszaléptem hozzá és átöleltem.Sajnos nincs mese nem tudok rá haragudni.
-Nem haragszom, de néha olyan apró,kis hülyeségeken húzod föl magad,hogy az nem igaz.-magyaráztam.
-Tudom,de ilyen vagyok.És te pont ezért szeretsz.-jelentette ki önelégült vigyorral a képén.
-Álmodban kedvesem majd mikor ümm.....-nem hagyta hogy befejezzem.Ajkával belém fojtotta a mondat többi részét.Hátam a falhoz ért majd erős felsőteste az enyémnek ütközött miközben két erős kart éreztem a derekam köré fonódni.Próbáltam ellökni,de esélytelen volt.A csendet egy hang törte meg aki a nevemet kiáltotta.
-Dena!!
