Valami megváltozik

  Másnap reggel mindketten fáradtan ébredtünk Kat nagyon nyűgös volt alig tudtam betuszkolni a zuhanyzóba,hogy rendbe hozza magát és elindulhassunk az akadémiára.Nem volt elég,hogy baromira késésben voltunk mikor kiléptünk az ajtón Jait pillantottam meg a kapuban.(Na még csak ő hiányzott így biztos,hogy elkésünk.Mit is mondjak remek egy reggel.)Semmitmondóan köszöntem,de persze ő nem tudta elintézni egy sima köszönéssel.
  -Állj csak meg.-szólt rám.
  -Ne haragudj Jai,de késésben vagyunk nem érünk rá értelmetlen beszélgetésekre veled.-jelentettem ki határozottan.
  -Késésben??-kérdezte és egy gonosz mosoly jelent meg az arcán.-Akkor pont jó,mert addig nem engedem,hogy elmenjetek amíg nem kapok választ a tegnapi kérdésre persze kedvezőt.Te döntesz válaszolsz vagy elkéstek??
 Kat aki semmit nem értett kérdően nézett rám én meg annak érdekében, hogy megmentsem magunkat beleegyeztem abba,hogy lemegyek vele a partra.
 Mikor igent mondtam Jai ott is hagyott minket.Én próbáltam sietni,de Kat azonnal tudni akarta,hogy miről maradt le ezért útközben elmeséltem.Ő ellentétben velem nagyon lelkes volt az este miatt én bevallom kicsit féltem.
 Épp,hogy csak beértünk a terembe a  tanár előtt. Christian tekintetével kérdezte,hogy minden rendben van e amelyre én egy mosollyal válaszoltam amelyből rájött,hogy igen.Az egész napunk nagyon kemény volt mondjuk nem is csodálom,mert mindjárt itt az első előadás plusz a tegnap este után ez várható volt,hogy fáradtak leszünk na meg az este Jaiel. Huu,de hosszú nap lesz ez még ezek után is.  Kat felhozta a témát hazafelé és ettől csak még idegesebb lettem pedig próbáltam magamnak megmagyarázni,hogy minden oké ez csak egy laza haverkodós este.Hát nem jött össze nem tudtam magam lenyugtatni.A tanuló szállásra érve gyorsan lezuhanyoztam és átöltöztem.Másra már időm se lett volna, mert Jai ott is volt a kapuban.

  -Na végre itt vagy.Hű nagyon csinos vagy indulhatunk???-kérdezte egy elismerő mosoly kíséretében.

  -Persze,de nem tudom mit találsz csinosnak egy pólóban és egy sima naciban.-mondtam mosolyogva,mert be kell vallanom jól esett,hogy csinosnak lát.

 Nevetett.

  -Megtudhatom mi olyan vicces??-érdeklődtem.

  -Á semmi különös csak bírom,hogy nem tudod magyarázat nélkül hagyni a dolgokat és elhinni,hogy tényleg úgy van.

  -Hát ez egy ilyen dolog nálam.Amúgy elfelejtettem gratulálni a nagyszerű szervezkedő képességedért.-mondtam mosolyogva.Ő is észre vette,hogy nevetek és persze már meg is volt a válasza rá:

  -Hát nálad ez másképp nem működik csak úgy ha az ember választás elé állít.
  -Ez nem választási lehetőség volt hanem kényszerítés te nagy okos.-mondtam.
  -Látod most is magyarázol,de ezt szeretem benned.
Az út további részét csendben tettük meg.Amikor leértünk a partra Jai minden ellenállásom ellenére bekötötte a szemem és azt mondta:
  -Mutatok valamit ami biztosan tetszeni fog.-ezután megfogta a kezem és elindultunk.
 Hiába kérdezgettem,Ő csak annyit mondott,hogy majd meglátod.Éreztem kezének melegét és tudtam bízhatom benne.Egy kis idő múlva megálltunk,de a kendőt még nem vette le a szememről csak annyit mondott,hogy várj itt egy pillanatot aztán elengedte a kezem amelynek hatására  védtelennek éreztem magam.Éreztem amint a hátam mögé áll és óvatosan leveszi a kendőt.Szóhoz se jutottam olyan csodaszép látvány tárult elém.

  -Jai ez csodaszép.Kisem nézné az ember,hogy van ilyen oldalad is.-mondtam kissé megilletődve.

  -Sok mindent nem tudsz te még rólam.-mondta mosolyogva.Miközben ezt mondta gyöngéden a derekam köré fonta karjait és fejét a vállamra helyezte.Én kérdően néztem rá,de Ő csak mosolygott és azt mondta:

  -Remélem ez elég kiengesztelő bocsánatkérés.-mosolygott.

  -Hát az.-nevettem el magam.

Nem tagadom jó érzés volt Jaiel itt a parton lenni ahol teljesen másként viselkedik,mint általában.Na meg aztán ez a gyönyörű és hangulatos kis asztalka az egyik kedvenc sütimmel(amiről kiderült,hogy Kat ötlete volt).

Csodáltam a tengert és a naplementét mikor Jai megszólalt:

  -Nem sétálunk egyet??-kérdezte.

  -De igen menjünk.-egyeztem bele. 

Jai szó nélkül megfogta a kezem és elindultunk.

Egy ideig csendben sétáltunk aztán Jai megtörte a csendet:

  -Hiányzik Spanyolország??-kérdezte.

Kicsit meglepett a kérdése és érzékenyen is érintett,de összeszedtem magam és válaszoltam:

  -Hát néha nagyon is.-válaszoltam kedvetlenül ami észre is vett.

  -Ne haragudj nem akartalak elszomorítani,de hiába ez az én formám minden jót tönkreteszek magam körül.-mondta.

  -Ugyan Jai erről nem tehetsz nem tudhattad,hogy így reagálok.-próbáltam hatni rá.

  -Nem csak ez a mostani Dena az egész életem tönkreteszem lassanként.-mondta és elkomorult az arca.-Kezdve a táncsulival ahonnan a street dance miatt rúgtak ki  most meg látod,hogy bántam Kattel a tegnap.

  -De te csak aggódtál érte ahogy egy jó testvér teszi ami pedig a táncot illeti ha neked a street dance az életed sosem éreznéd magad jól balettesként .-mondtam.

  -Kösz,hogy próbálsz vigasztalni.-és átölelt.  

Én most úgy éreztem szüksége van erre az ölelésre ezért én is átöleltem.Biztos hogy pár perce már így állhattunk egymást ölelve amikor megszólalt Jai telefonja:

  -A fenébe egyszer van csak az életben ilyen alkalom,hogy nem pofozol fel ha hozzád érek erre valaki bezavar.Ezt nem hiszem el.Kérlek bocsáss meg egy pillanatra.-ezzel fölvette a telefont és nem túl kedvesen beleszólt.Nem cseréltem volna azzal akivel beszélt vagyis akivel inkább kiabált.Pár perc után lerakta a telefont és visszajött.

  -Ne haragudj de most sajnos véget kell vetnünk ennek a szép estének-mondta bánatosan.

  -Semmi gond. Nagyon durva voltál a telefonban.Baj van??-kérdeztem.

  -Nincs csak banda megbeszélés és nem hiányozhatok állítólag fontos.azért voltam durva mert Scott mestere annak,hogy elrontsa a pillanatot. -magyarázta.-Gyere haza kísérlek.

  -Ha fontos menj csak haza találok.-mondtam.

  -Szó sem lehet róla,hogy egyedül menj elkísérlek a megbeszélés várhat.-erősködött.

  -Hogy  is gondoltam,hogy egyedül elengedsz.-nevettem föl. 

  -Hisz ismersz.-és mosolyra húzta a száját.

  -Akkor viszont siessünk nem akarom,hogy miattam bajba kerülj a bandában.-mondtam és indultam volna,de Jai az ölébe kapott és futni kezdett.Én csodálkozva kérdeztem:

  -Most meg mi a fenét csinálsz??-nevettem.

  -Azt mondtad siessünk.Így a leggyorsabb.-mondta egy kaján vigyor kíséretében.

Mikor kiértünk a partról az utcára itt már addig kapálóztam amíg letett és egymás mellett nevetve haladtunk a tanuló szállás felé.gyorsan oda értünk ahol Jai így szólt:

  -Ígérd meg,hogy ezt megismételjük,mert nagyon szeretek veled lenni.

  -Hát egyelőre most a nemsokára következő előadás minden időmet elveszi,de később beszélhetünk róla.-mondtam. 

  -Ennek a válasznak örülök,mert ez inkább igen mint nem.-mosolygott.

  -Jól van,de most már menj,mert még a végén balhé lesz.-tanácsoltam.

  -Rendben.Indulok.Pápá Szépségem.-és egy gyors puszit nyomott a homlokomra.

  -Szia Jai.-mondtam kissé zavartan.

Ő elindult lefelé az utcán én meg beléptem a kapun és egy olyan érzés kerített hatalmába amit nem tudtam megnevezni,de tudtam,hogy ez valami olyanhoz vezet ami mindent megváltoztat az életemben.A felhők közül Jai hangja rántott vissza:

  -Dena remélem tudod,hogy....