- Én Jaiel jöttem csak felszívódott úgy tűnik, mert sehol sem látom. Amúgy köszi az előbbit.- néztem rá hálásan. Luke mosolyogva csak ennyit mondott:
- Inkább neki kellene megköszönnie- intett fejével a goromba ismeretlen felé- hogy én léptem közbe és nem Jai. Garantáltan nem úszta volna meg ennyivel.-nevetett sejtelmesen.- Gyere igyunk valamit közben meg hátha elő kerül a csebenhagyó kísérőd is.-karolta át a vállam és le mentünk a lépcsőn egy pultként működő asztalhoz de mielőtt Luke ki kérte volna az italokat egy tetovált magas srác lépett hozzá oda valamit idegesen súgott a fülébe amire Luke kedves mosolya el tűnt az arca megkeményedett és csak annyit mondott:
-Te most maradj itt nemsokára vissza jövök érted.- majd szólt a pultos lányhoz is:- Jemma kérlek figyelj Denara Jai vendége.- erre a lány arckifejezése is komolyra váltott és még mielőtt Luke után szolhattam volna,hogy mégis mi a fene folyik itt el tűnt a tömegben a tetovált sráccal. Kezdtem kicsit aggódni Jai eltűnése és Luke furcsa viselkedése miatt de mielőtt még tovább agyalhattam volna Jemma egy itallal a kezében oda jött hozzám:
-Szia, Jemma vagyok sose láttalak még itt Dena új vagy errefelé?
- Hello Jemma Dena vagyok de ezt már Luke mondta az imént és igen a lehető összes értelemben új vagyok itt de mi történhetett,hogy Luke így el rohant te tudod?- néztem rá kérdően és Jemmán látszott hogy tud valamit csak nem akarja ép mondani mert mindenfelé nézett csak rám nem.
-Jemma kérlek ha tudsz valamit mondd el aggódom Jai miatt mióta megjöttünk felszívódott és most Luke is.- néztem rá kérlelően.
Jemma nagyot sóhajtott és bele kezdett:
- Egyáltalán nem szabadna ezt neked el mondanom de mivel látom hogy hanem tuti ki fogsz borulni el mondom de ígérd meg, hogy Jainek nem mondod el hogy tudsz róla.-nézett rám szigorúan.
-Rendben csak mondd már.- sürgettem és amint Jemma el mondta hogy Jaiék legnagyobb ellensége fel bukkant pár napja a városban a bandájával és ma este ide is be állítottak azonnal összeállt a kép és villámgyorsan a hátsó kijárat felé siettem mert csakis ott lehettek,hogy el intézzék a dolgaikat ahogy Jemma fogalmazott.
Hiába próbált vissza tartani a karomnál fogva én csak nyomultam át a tömegen ki a hűvös éjszakába a nyomomban Jemmaval aki még mindig próbált megfékezni. Amint ki léptem és a szemem hozzá szokott a gyenge fényhez tudatosult bennem hogy már vége van az összetűzésnek. Szívem gyorsan vert amíg a szemem Jait kutatta míg végül megpillantottam háttal állt nekem de Luke rögtön észre vett és lassan Jai is megfordult hogy lássa min akadt meg Luke tekintete. A szám elé kaptam a kezem amint megláttam a véraláfutásokat és a szakadt pólóját. Gondolkodás nélkül oda rohantam hozzá de ő csak kemény arcvonasokkal nézett rám majd Lukera.
- Nem azt mondtad biztonságban van?Akkor meg mit keres idekint?-kiáltotta feltűnően ideges hangon. Luke Jemmára nézett aki válvonogatva csak ennyit mondott:
- Nem tehetek róla hihetetlenül makacs egy nő.- nézett rám egy kedves mosoly kíséretében de én még mindig csak Jai sérüléseire tudtam figyelni.
-Mi történt? - kérdeztem de ő ahelyett hogy válaszolt volna intett Lukenak valamit majd a kocsi felé kezdett húzni a karomnál fogva majd szinte be lökött az anyós ülésre ő bevágódott a vezető ülésbe és se szó nélkül be indította az autót és elindult. Eddig nem jutottam szóhoz mert szóra se méltatott de most hogy ketten vagyunk újra kérdezem tudnom kell:
-Jai?- kezdtem félénken mert az arca továbbra is kemény maradt. Csak fél szemmel nézett rám vezetés közben ezért folytattam: -Mivel nem válaszoltál a kérdésemre újra megkérdezem. Mi történt a sikátorban?
Nem szólt semmit egy darabig már azt hittem egész úton nem fog megszólalni majd vett egy mély levegőt és csak annyit mondott:
-Tudod mekkora bajba keverhetted volna magad ha pár perccel előbb lépsz ki azon az ajtón?-nézett rám szigorúan.
-Bajba?-vontam fel a szemöldököm.- Jai tele vagy sebbel és zúzodassal és én kerülhettem volna bajba?
-Igen te-nézett rám szigorúan-viseled a banda jeles kalapot-mutatott fel a kalapra amit ő adott-ha előbb ki lépsz és ezek a mocskos észre veszik rád is rád támadtak volna azt pedig nem viseltem volna el ha bajod esik.- Egy pillanatra el hallgatott majd folytatta mosolyogva:- Azért mert nem tudsz a formás fenekeden maradni mikor arra kérnék.- fordult felém és láttam mostmár meglágyultak a vonásai. A szemem forgattam mivel úgy tűnt vissza tért a régi énje de továbbra is aggódtam a sebei miatt.
-El kellene látni a sebeidet.-mondtam komoly hangon de Jait láthatóan nem zavarta.
-Nem vészes volt már rosszabb.-mondta egyszerűen.
-De én szeretném hogy el legyenek látva és tudjam hogy rendben vagy.-erősködtem tovább.
-Nocsak-vonta fel a szemöldökét-csak nem aggódsz értem szépségem?-nézett rám vigyorogva.
-Ááá dehogy-kezdtem-csak rendbe akarlak hozni hogy nehogy a sebeid hatással legyenek a gyokorlásainkra. Ennyi az egész.-mondtam közömbösen amire el nevette magát.
-Rendben de akkor megint nálam kell aludnod mert lehet az ápolás utánra annyira el gyengülök hogy nem foglak tudni vissza vinni a szállásra.-mondta határozottan.
-Nem mintha nem ez lett volna a terved már akkor mikor 9kor értem jöttél.-forgattam a szemem.
Ekkor vettem észre hogy lassít és le húzódik az út szélére és teljesen felém fordul az ülésben:
-Ezt értsem úgy hogy már akkor tudtad mégis bele mentél vagyis nem is olyan szörnyű a társaságom szépségem?- hajolt közelebb hozzám én meg kerültem hogy a szemébe nézzek mert akkor biztosan végem de mintha olvasott volna a gondolataiban megfogta az állam és maga felé fordította hogy esélyem se legyen el fordulni.
-Talán nem.-csak ennyit sikerült ki préselnem magamból és nagyot nyeltem mert még így sérülésekkel tele is vonzó volt és ahogy közelebb hajolt meleg lehelete csiklandozta a nyakam majd a fülembe súgta:
-Kezdjük a sebeim ellátását.
És olyan erővel esett az ajka az ajkamnak hogy először nem is tudtam reagálni de aztán ha tiltakozni is akartam volna a testem nem engedelmeskedett volna így átadtam magam a pillanatnak.
Amikor el váltak az ajkaink Jai megsimogatta az arcom majd ennyit mondott:
